Tudomány

Az antiküthérai mechanizmust tartják a világ legrégebbi analóg számítástechnikai eszközének. Az ősi tudományos műszer, amely egy korán „elfeledett” ókori technológia példája, több mint 2000 éves múltra tekint vissza, és a csillagászok évtizedekig használták az égi objektumok helyzetének előrejelzésére – derült ki egy 2017-es tanulmányból. A görögországi Antiküthéra szigeténél 1901-ben egy hajóroncs roncsai között felfedezett titokzatos szerkezet régóta felkeltette a modern tudósok és mérnökök kíváncsiságát, mivel a jelek szerint egyedülálló találmányról van szó – más hasonló eszköz a korból nem került elő.

A Glasgow-i Egyetem kutatói most az eredetileg a téridőhullámok elemzéséhez kifejlesztett statisztikai modellezési technikákat alkalmazták annak meghatározására, hogy hány lyuk lehet a híres Antiküthérai Mechanizmus egyik törött gyűrűjében. A felfedezés idején az Antiküthérai Mechanizmus erősen törött állapotban volt, miután közel kétezer évet töltött az égei-tengeri Antiküthéra szigetének közelében lévő hajóroncsok között, amelyről a szerkezet a nevét kapta. A cipősdoboz méretű szerkezet bonyolultan megmunkált fogaskerekekből áll, amelyek meglepően bonyolultak az i. e. 2. században.

Oldalak: 1 2

Ijesztő megjelenése és sokatmondó neve ellenére a vámpírkalmár ártalmatlan dögevő, amely főként szerves törmelékkel és apró gerinctelenekkel táplálkozik. A V. infernalis, amelyet először Carl Cheung tengerbiológus fedezett fel 1903-ban, egészen a közelmúltig a nemzetség egyetlen hivatalosan elismert faja volt, bár történelmileg léteztek más fajok is. Az új fajok azonosítására tett korábbi kísérletek sikertelenek voltak, mivel ezek a példányok a V. infernalis fiatal alakjainak bizonyultak, ezért érdekes ez a mostani megfigyelés.

A V. infernalis és a potenciális V. pseudoinfernalis közötti morfológiai különbségek vizsgálata gondos elemzést igényelt. A kutatóknak részletes és jellegzetes fizikai jellemzőket kellett vizsgálniuk. Ez a lépés gyakran időigényes, mivel számos egyeddel való összehasonlítást igényel annak biztosítása érdekében, hogy a megfigyelt különbségek ne az egyéni eltérések vagy gyűjtési hibák miatt legyenek. Az elvégzett elemzések szerint a V. pseudoinfernalis számos olyan jellemzővel rendelkezik, amelyek megkülönböztetik a V. infernalistól.

Oldalak: 1 2

Heinrich Frank neves brazil geológus és professzor, aki a karsztgeológiára szakosodott. A karszt egy olyan geológiai tájtípus, amelyet az oldható kőzetek, főként a karbonátos kőzetek, például a mészkő és a dolomit feloldódása jellemez. A karsztos folyamatok akkor következnek be, amikor az enyhén savas esővíz kémiai reakcióba lép az oldható kőzetekkel, fokozatosan feloldva az ásványokat, és létrehozva sajátos formációkat és domborzati formákat. A geológus pályafutása során e geológia különböző aspektusait tanulmányozta, beleértve a barlang- és alagútképződményeket is.

Oldalak: 1 2

A nő, akinek személyazonosságát nem hozták nyilvánosságra, a mentés után elmondta, hogy a tenger sodrása elsodorta, és a felfújható kör miatt nem tudta elérni a partot. A felfújható kör, amely a biztonságot hivatott szolgálni, akadálynak bizonyult, amikor a nőt elkapta az erős áramlat. A kiszámíthatatlan és gyakran veszélyes tenger elsodorta az úszót a biztonságos parttól, és kétségbeejtő helyzetbe sodorta. Végül helyi idő szerint szerdán reggel 7 óra 48 perckor egy teherhajó vette észre a Tokiótól keletre fekvő Chiba prefektúrában, a Boso-félsziget déli csücskénél. Amikor a hajó legénysége észrevette a bajba jutott nőt, azonnal intézkedtek a megmentése érdekében. „Bár a part és a mentés helyszíne közötti távolság 80 kilométer, valószínű, hogy a nő ennél is nagyobb távolságot tett meg” – tette hozzá a parti őrség szóvivője. Ez a megfigyelés rávilágít arra, hogy milyen nehéz megbecsülni a tengeren sodródó személy által megtett tényleges távolságot, ahol az áramlatok kiszámíthatatlanok és rendkívül erősek lehetnek. A mentést a térségben tartózkodó több hajó együttműködése tette lehetővé.

Oldalak: 1 2

A régészek nemrégiben egy elképesztő temetkezési helyet fedeztek fel Dél-Norvégiában, Fredrikstad közelében. Több tucatnyi bronz- és vaskori gyermeksír fekszik a kőkörök alatt. Ez az Európában egyedülálló temető számos kérdést vet fel, és lenyűgözi a kutatókat összetettségével és aprólékosságával.

Összesen 41 kör alakú kőalakzatot fedeztek fel, mindegyik közvetlenül a földfelszín alatt. Mindegyik kör egy nagy központi kőből áll, amelyet több más kő vesz körül. A későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy ezek alatt az építmények alatt égett csontok és cserépdarabok voltak. A legújabb elemzések kimutatták, hogy a temetkezések szinte mindegyike olyan gyermekeket tartalmazott, akik i. e. 800 és 200 között haltak meg. A legtöbbjük csecsemő volt, míg mások három és hat év közötti korúak.

Oldalak: 1 2